Mongol eredetmitoszok

A mongol mondavilágban a medve az egyik legtiszteltebb a vadállatok között, tabuneve "öreg" vagy "embervad", s legtöbb eredetmítosza arról szól, hogy valaha ember (gyakran vadász) volt és valamilyen súlyos bűnt követett el (pl. ki akarta vágatni a szent fát, el akarta ragadni Erlignek, az alsóvilág urának a kalpagját), amiért megfosztották emberi lététől. Az asszonyból lett medve történetében a medvével kötött totemisztikus házasság nyomai fedezhetők fel. A mítoszokban nagyon sok utalás van arra, hogy a medve az emberhez hasonlóan viselkedik, s vadászatánál ezt használják ki a vadászok. Az észak-mongóliai darhatok, ha medvét ölnek, imádkozva kérik a medve lelkének bocsánatát, mondván, hogy az véletlenül tévedt nyiluk útjába.

A medve (1.)

A medve réges régen egy Karabti nevű halandó kán volt. Egyszer ez a kán ezt parancsolta egy árva fiúnak:
- Keresd meg és hozd el Erlig kán rókaprém kalpagját!
- De hogy találom meg? - kérdezte a fiú Karabti kánt.
- Menj oda és küzdj meg csatában azért a kalpagért, majd pedig ragadd el! - mondotta a kán. Így az árva legény elment, hogy elragadja Erlig kán rókaprém kalpagját, s amikor odaért, fennhangon kiabálni kezdett. Rivalló hangja száz ember hangjaként, s száz ló patájának dobogásaként szólott. Az fiú tudta, hogy Erlig kán ettől megriadt, így gyorsan elragadta a süveget és már menekült is.
- Miért ragadtad el a kalpagom? - kérdezte Erlig kán.
- Karabti kán parancsolta, hogy raboljam el - válaszolta a fiú. Erlig kán pedig imigyen szólt:
- Karabti váljék medvévé, s asszonya disznóvá!
Így vált medvévé Karabti kán.

A medve (2.)

Egyszer réges-régen élt egy nagyon erős vadász. Mivel senki sem tudta őt legyőzni, Buddha elvette a hüvelykujját, s így erejét vesztve medvévé változott. Minthogy a medve tulajdonképpen ember, az emberhez hasonlóan a hátsó két lábán jár, ismeri az emberi nyelvet, s a vadászok szerint furfangos állat. A medve magzatát medvebocsnak hívják. A vadászok nem ejtenek el olyan medvét, melynek bocsai vannak. Ha ilyen medvével találkozik a vadász, a medve vacka fölé kerül, s egy villás bottal böködi:
- Ha van bocsod, hozd elő! Ha nincs bocsod, magad gyere ki! - kiabálja. A medve az ember szavára kijön, s előhozza a bocsát.
A medve alapvetően könnyen szülő állat. Mivel könynyen szül, a vadászok levágják, s elviszik a nősténymedve mancsát, hogy segítsen, mikor szülnek az asszonyok.
Ha egy vadász medvére akad és még nem sikerült megtöltenie kovás puskáját, így szól hozzá:
- Vitéz készülj!
Karjával verdeső mozdulatokat tesz és miközben a medve utánozza, megtölti puskáját.
Az ember és a medve hasonlóságának még egy jele, hogy a nősténymedve ágyéka és az asszony ágyéka nagyon hasonló. Ezért van az, hogy mikor megölnek egy nősténymedvét, nem engedik a fiatalokat odamenni és megnyúzni. Azt tartják ugyanis, hogy ha egy legény meglátja a nősténymedve ágyékát, kitör belőle a nevetés, s addig nevet, míg a mája le nem szakad, s meg nem hal. Ezt nevezik Dzsigmid betegségének. Emiatt van a mi vidékünkön az a mondás, hogy "a láz, súlyos betegség - a nevetés, Dzsigmid betegsége".

A medve (3.)

Egy szegény kádár egy edényhez abroncsot akart készíteni, ezért elment a nagy tó egyik szigetére és ott megpillantott egy abroncsnak való vörös fűzt. Amint a kádár odaért, hogy kivágja, az megszólalt:
- Ne vágj ki engem! Minden kívánságodat teljesítem.
Erre így szólt a kádár:
- Jól van, nem váglak ki. Tegyél engem gazdag kereskedővé! - mondta és tüstént gazdag is lett. Azután kis idő elteltével újra eljött a vörös fűzhöz: azt kívánta, hogy tegye őt kánná. Kérése szerint kánná lett. A kánná lett kádár kánasszonyával egy ekhós szekéren ülve, katonák kíséretében jött a vörös fűzhöz kivágatni azt. A katonák kánjuk parancsa szerint készültek kivágni a fűzt, amikor az megszólalt:
- Nézzétek a kánt és a kánasszonyt! - mondta. A katonák hátranézve látták, hogy a kán és felesége medvévé válva az erdőbe menekül. A katonák ettől megrémülve nem vágták ki a vörös fűzt és szétszéledtek. Ezért beszélték azt egykor a burjátok, hogy a medve kán volt. Ha egy ember a pusztában medvével találkozik s azt mondja:
- Kán, engedj utamra! - akkor a medve visszafordul.