Maci Bolt »  Mackó Info »  Micimackó »  Micimackó elemzése fejlődéslélektani szempontból

Micimackó elemzése fejlődéslélektani szempontból

Csajági Bernadett

I. Milne életrajzának rövid bemutatása

A. A. Milne (1882-1956). Alan Alexander Milne 1882. január 18-án született Londonban. Harmadik és egyben legfiatalabb gyermekek egy iskolaigazgatónak. 11 évesen ösztöndíjat kapott a Westmister Iskolában. Majd a Cambridge Egyetemre ment és szerkesztő lett. Az egyetem elvégezése után 1903-ban Cambridge-ből visszament Londonba egy évre elegendő megtakarított pénzével. Elhatározta, hogy nagy író lesz. 1906-ban ajánlást kapott egy segédszerkesztői pozícióra a Punch-nál, ami egy klasszikus angol humormagazin. Itt maradt 7 évig. 1913-ban összeházasodott Dorothy de Selincourt-val és egy londoni házba költöztek Chelsea közelében. Amikor a világháború volt, közkatonának ment a Royal Warwickshire Regiment-be, végül Franciaországban szolgált. Miközben vonattal utazgatott, megírta első színdarabját a Wurzel-Flummery-t, melyet Londonban 1917-ben mutattak be. 1919-re befejezett egy könyvet és több színdarabot. Milne végül elérte anyagi függetlenségét. Színdarabja a Mr. Pim Passes By először, Londonban került színpadra, majd bemutatta a New York City-ben levő Guild Színházban is. A siker olyan nagy volt, mint a londoni színpadon. Milnét tehát elfogadták, mint egy szellemes és divatos londoni drámaíró. 1920-ban megszületett Christopher Robin nevű gyermeke. 1923 egyik esős napján Wales-ben kezdett el dolgozni a gyerekeknek való költeményeken. Az eredmény a When We Were Very Young, amit 1924-ben kiadtak. Igényelték Milne furcsa, ellenállhatatlan munkáját és 1926-ban ismét sikere volt, mikor kiadatta Winnie-the-Pooh-t (Micimackó). Folytatása pedig a The House At Pooh Corner (Micimackó kuckója) 1928-ben jelent meg. A Winnie-the-Pooh könyvben egységessé szőtt mesék az apa és fiú, Milne-nek és fiának közös történetei. Az eredeti történetek eszközök is voltak, melynek segítségével a nyílt és közlékeny apa kuckójából akarta kihozni akarta kihozni zárkózott kisfiát. A két főszereplő, az okos és bölcs fiúcska, valamint az olykor filozofikus, máskor bohókás, sőt időnként butuska mackó magában olvasztja mind az apa, mind a fiú karakterét. A Now We Are Six (Hatévesek lettünk ») másik bájos költemény gyűjtése következett 1929-ben. Négy könyve volt, mindegyiket a nagyon tehetséges Ernest H. Shepard illusztrálta, hogy Milne megszerezze a hatalmas közönséget a színházon kívül.

II. A mű általános elemzése

A Micimackó (1926) és a Micimackó kuckója (1928) a magyar olvasókhoz Karinthy Frigyes » remek fordításában jutott el. A két Micimackó, amely valójában egy mű megjelenése óta a gyermek és felnőtt olvasónak mást és másféle gyönyörűséget jelent. Milne könyvei olyanok, mintha saját örömére írta volna. Ez az önfeledt öröm sugárzik írásaiból. A "micimackóság" Milne sajátossága, ez teszi egyedülállóvá a világirodalomban. Milne minden figurája, azok gondolkodásmódja gyermeki. A szerző nagyon értett a gyerekekhez, ismert őket és szerette is. Valójában talán Micimackó és társai életre hívója is örök gyerek maradt, aki visszateremtette magát írásaiban a gyermekkorba. Milne mellett kevés író van, aki úgy ismeri a gyermekeket, mint ő. A Micimackó a gyermekvilág újraélése, a gyermekkor visszaálmodása. Minden ember gyermekkorának. A Milne Micimackója az egyike legtöbbünk legkedvesebb gyermekkori könyvélményének. A felnőttek pedig ábrándozva, nosztalgikusan lapozgat a gyermekkor soha vissza nem tér világát megidéző oldalakon. Milne szinte minden olyan vonást megszüntet, ami a klasszikus mesékre jellemző, s mivel úgy szünteti meg őket, hogy közben új tartalommal telítődik meg a mese: a jellemző jegyek újratermelődnek. A klasszikus vonások eltűnése s mégis megléte hozza létre a Micimackó abszurd világát. Ez az abszurditás adja meg a meseregény humorát, mely átitatja a műben a jellemeket, a cselekményt, a szereplők gondolkodásmódját. A Micimackó egyik legnagyobb erénye az, hogy nincsen benne tanulság, nevelési-oktatási szándék. Amit belőle lehet "megtanulni", az maradandóbb minden vélt aktuális okító-nevelő tanításnál. A Micimackóban nincs hagyományosan csodás elem. Varázslás azonban mégis van csak másképp: groteszk és abszurd varázslás van. Ez a Micimackó fejének kopogása a lépcsőn, ami a mű formális keretét adja meg. Ettől a kopogástól zuhanunk bele a mese irreális világába, s szintén ettől a kopogástól józanodunk ki a végén.Jól körülhatárolható és letérképezhető erdővé tárgyiasított helyszínen vagyunk. Itt mindenkinek van saját külön kuckója, világa, tartózkodási helye, de megvannak az utak kuckótól-kuckóig is. A játék állatok nincsenek egyedül: lehet gondolni egymásra, föl lehet keresni egymást, igazi egyéniségük csakis közösségben érvényesülhet. Gyermekkorunk vágyainak világa ez, ami így sohasem létezhet, de melynek törvényei szerint élni volna jó. A Százholdas Pagonyban mindenki hibázik, mindenki híján van valami fontos tulajdonságnak, de ezért soha senki sem kap büntetést, szidást, kioktatást. Mindenki megmaradhat, olyannak amilyen. Mindenki megőrizheti egyéniségét. Micimackó gondolkodása logikus és célratörő, még a kudarc megelőzésére is van logikus érve. Malacka gondolkodását a félelem indítja el. Nyuszi készíti a terveket az akciókhoz. Fülest a félreértés készteti szónoklásra. Itt éppen az a jó, hogy különbözünk egymástól. A legtöbb mindannyiukba fellelhető tulajdonság pozitív: tele vannak megismerési vággyal, tettre készek, segítőkészek, önfeláldozók és legfőképp toleránsak.

III. A mű elemzése fejlődéslélektani szempontból

A Micimackó szereplői a következő fejezetekben kelnek életre:

1. fejezet
   Bemutatnak bennünket Micimackónak és a méheknek
   
2. fejezet
   Micimackó látogatóba megy Nyuszihoz és beszorul
   
3. fejezet
   Micimackó és Malacka vadászni mennek és majdnem menyétet fognak
   
4. fejezet
   Füles elveszíti a farkát és Micimackó megtalálja
   
5. fejezet
   Malacka egy elefánttal találkozik
   
6. fejezet
   Fülesnek születésnapja van és az ajándékok megsemmisülnek
   
7. fejezet
   Végrehajtják Zsebibaba elrablását, ezért Malacka pórul jár
   
8. fejezet
   Róbert Gidát vezetésével expedícióra indulnak az Északi Sark felfedezésére
   
9. fejezet
   Malackát kiönti az árvíz
   
10. fejezet
    Róbert Gida estélyt ad Micimackó tiszteletére, egyben szerző és olvasó elbúcsúznak egymástól.

A Micimackó gyermekkönyv nemcsak a gyermekeknek szól, hanem a felnőtteknek is.

A mű a szinteknek, rétegeknek bonyolult egymásbajárását valósítja meg. A cselekmény, a szituációk és fordulatok ugyanis egyszerre legalábbis 4 szinten hordoznak jelentést.

A 4 szint a következőképpen különül el egymástól:

1. Tárgyak, játékok, bábuk szintje: itt Róbert Gida fogja őket egybe, közvetíti őket a maga világába.
   
2. A gyermek szintje: itt Róbert Gida, a kisfiú egy az erdei pajtások közül, a gyermekolvasók bizonyára a különböző állatfigurákat gyermekekként, pajtásokként élik át.
   
3. Társadalom - Társaság szintje: az állatfigurák társadalmat, társaságot alkotnak, mely egyszerre együttese a figuráknak, a gyerekeknek.
   
4. Filozófiai szint: egybefogja az előző három szintet.

A Micimackó nagy titka, hogy mindezek harmonikusan olvadnak össze.

Akciószint: az egyes kis fejezetek akciói arra irányulnak, hogy hőstettet hajtsanak végre, megmentsenek valakit, dicső dolgot cselekedjenek, amelynek emléke megmarad. Az akciók tehát túlnyomóan a nagyra, a jóra, a hősiesre, a dicséretesen emberire irányulnak. A hősi vállalkozások, a kalandok a gyermeki tudatba döntő helyet foglalnak el.

Játék szint: a játékok tárgyias világa, melyek a gyermeki fantázia dramatizáló, azonosító, mesét szövő tevékenységében mindenfajta átalakulásra alkalmasak. A gyerekek szintje: az erdő világa, a különböző baba-, állatfigurák gyermeki alapszemélyiségeket reprezentálnak. A gyermeki élet alapvető, mindennapi jellemző képe: hajtsunk végre közösen valamit, valami nagyot. A gyermekolvasó érzi, hogy az ő világa ez, az ő maradéktalan világa. Az akciók sorozata ugyanis teljes egészét, totalitását nyújtja a gyermeki világképnek a hőstettekről, kalandokról szőtt álmodozásoknak, önzetlenség és önzés egymásba játszásának. A gyermekvilág megjelenítése szorosan összefügg az állatfigurák szerepeltetésével. Kétségtelenül egyes gyermeki attitűdökként érzékelik őket a gyermekolvasók. Az író kritikus ábrázolása gyermekszereplőkkel szinte elképzelhetetlen lenne. Ez a kritika nemcsak Micimackó torkosságának, Nyuszi kirekesztő hajlamának, Malacka félelmének stb. szól, de meglehetős szomorúságot is áraszt. Nem semlegesíti a szeretetet, de lehetővé teszi a gyermekvilág, természetesen a felnőttekéből visszapillantó, ilyen szempontból is teljes megjelenítését. A gyerekeknek az állatfigurák gyarlóságán át beszélhet saját hibáikról. Ha ebből a szempontból felidézzük magunkban az egymásra következő akciókat és megpróbáljuk semlegesen, saját szavainkkal reprodukálva az állatfigurák helyébe gyerekeket helyettesíteni be, meglehetősen szomorú történetet kapnánk.

A Társaság szintje: az erdei társadalom valódi társadalom is. A Társaság mindenek előtt Nyuszi nézeteiben találja makulátlan ideológiáját, tökéletes nyelvi megformálásban. A nyelvhasználat, a nyelvi probléma sajátos társasági megjelenése is kitűnően sikerült. A gyermeknyelv, a nyelv-tanulás ugyanis pontos megfelelője a társasági nyelvhasználat megtanulásának és az azzal együtt járó millió nehézségnek, amelyeket a Micimackó írója nagy bőséggel tár olvasója felé. Nem véletlen, hogy éppen Nyuszi az, aki leckét ad a társasági nyelvhasználatból, mint afféle erdei professzor oktatja Micimackót.

Filozófiai szint: nem tételesen összefoglalható, valamilyen világnézetet, életszemléletet közvetlenül sugalló mű a Micimackó. Egyszerű igazságot mondanak ki a műben, következtetéseket és feleslegesen ismételt szavakat: tautológiákat. A Micimackó a játékok, a gyermekek és a társaság világa után az emberi gondolkodásról is akar mondani valamit.

IV. Összegzés

A Micimackó nagy titka tehát, hogy ilyenek vagyunk, ilyen a gondolkodásunk, ilyen szakadék tátong vágyaink és képességeink, köztünk és társadalmunk stb. között. A műben olyan szféra keletkezik elsősorban az állat- és játékfigurák szerepeltetésével, az akciókkal, a nyelv minden szinten való csillogtatásával, hogy a világgal való kibékülés, a belátás és derű világa megvalósulhat a műben. Kibékülünk a világgal a Micimackó olvasása után, anélkül azonban, hogy fel kellene adnunk az íróval rokon meggyőződéseinket ugyanarról a világról. Ez a szféra az, amely nem torzítja el a dolgok értékét és jellegét, mégis megszeretteti magát velünk, elfogadtatta az olvasóval az életet.

V. Saját vélemény, önálló gondolatok

A Micimackó felnőttnek és gyermeknek egyaránt nagy irodalmi élményt jelent. Felnőttként más és más értékeket fedezhetünk fel a műben, ehhez "felnőttes" gondolkodásunk, az évek során átélt és megszerzett tapasztalatok juttatnak. Míg egy gyermek tudatlanul saját magát keresi és leli meg a mű olvasása, hallgatása során, felnőttként már tudatosan keressük az állatfigurák jellemeinek az emberi megfelelőjét. Önkéntelenül is azonosítjuk magunkat egy karakterrel és ismerőseiknek, barátainknak is találunk jellemmegfelelőt. Ami nagyszerűen van megalkotva ebben a gyermekkönyven, az az, hogy a felismert hibák megmosolyogtatnak. Hiszen a "butaságok" egyben oly kedvesek, hogy eltűnnek negatív voltuk. A Micimackó számomra azt az üzenetet hordozza, hogy el kell fogadnunk egymást előítéletek nélkül, az együttélés titka a tolerancia. Az emberi hibákra építő jelleggel rávilágíthatunk, s ha mindehhez szeretet és kedvesség is társul, akkor megbántás nélkül javíthatunk ezeken. A Micimackó könyvekben és tévésorozatokban nincsenek agresszív megnyilvánulások, mint a manapság oly népszerűségnek örvendő rajzfilmsorozatokban. Az antiszociális viselkedést a gyermekek követendőknek tarthatják. Micimackó könyvek a legbarátságosabb társaságot mutatják be. A felnőttek és a gyermekek derülnek a balgaságukon, gondolkodásmódjukon. A Micimackó feltétel nélkül ajánlható minden gyermek és felnőtt számára.

VI. Felhasznált irodalom

Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből Tankönyvkiadó, Budapest, 1985
Ötven nagyon fontos gyerekkönyv Szerkesztette: Borbély Sándor Lord Könyvkiadó, Budapest, 1996
Kabdebó Tamás: Még egyszer Micimackó Kortárs folyóirat, 1982. 10. szám
Kardos András: A misztikus Erdő Mozgó Világ folyóirat, 1982. 12. szám
Kiss Endre: A kibelezett Micimackó, avagy egy világhírű könyv hatásának titka Világosság folyóirat, 1981. 4. szám