A medve
(Részletesen lásd - Brehm: Az állatok világa - Medve félék »)
A mai medvék
A mai medvék » (az Ursidae család tagjai) a legtöbb ember szemében alkatra meglehetősen egyformának tűnnek, bár méret és szín tekintetében már kevésbé. ( Hát akkor lássuk a medvét! Medvegaléria ») Csontozatuk távoli rokonaikéhoz, a vadkutyáékhoz hasonló. Minden medve erős testfelépítésű, lábuk és farkuk viszonylag rövid, fülük kerek. Szemük kicsi és sokszor csak ráeső napfényben látható. Sűrű, vastag bundájuk azt a téves benyomást kelti, hogy a medvék esetlen, nehézkes teremtménynek, ám éppen ellenkezőleg igaz: roppant gyorsak és mozgékonyak. Futási sebességük eléri az óránként 48 kilométert, vagyis másodpercenként 13 métert tudnak megtenni, ami felülmúlja az olimpiai futóbajnokok teljesítményét. Mindemellett igen jól úsznak. A medvék ajkai nem kapcsolódnak a fogínyhez, mint más ragadozóké (vegyes táplálkozásuk ellenére ide tartoznak).
Bizonyos dolgokban ezek az állatok hozzánk hasonlítanak. Öt lábujjuk van és talponjárók, ami azt jelenti, hogy a sarkuk is a földet éri. Egy észak-amerikai indián nyelven a szürkemedve neve azt jelenti: "embermódra járó állat". A medvék ujjain hosszú, görbe karmok vannak, amelyek nem húzhatók be, ugyanakkor az ember ujjaihoz hasonlóan használhatók, például amikor bogyókat szednek a bokrokról.
A medvék fogai egész életükön át lassan nőnek. A fogazat gondos vizsgálatából a biológusok következtetni tudnak az állat egészségi állapotára és életének főbb eseményeire. Életkoruról a fogak halvány gyűrűi árulkodnak (mint a fák évgyűrűi).
Jelenleg összesen kilenc medvefaj él a világon - Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ázsia területén. A medve közösségek lélekszáma az egész világon csökken. Ezért nagyon lényeges, hogyan tudjuk a medvéket megvédeni! » Napjainkra a medvék vadászata »aggasztó méreteket öltött.
Maláj medve
 A maláj medve (Helarctos malayanus), az Ursidae család legkisebbje, a Maláj-félsziget, Burma, Thaiföld, Borneó, Jáva és Szumátra trópusi őserdeiben él. A maláji medve teste nyúlánk, de esetlen, feje vastag, arcorra széles, fülkagylói kicsinyek, igen kis, bárgyú szemei vannak, mancsai aránylag roppant nagyok, karmai hosszúak és erősek, bundája rövidszőrű. Testének hossza legfeljebb 1.4 m, marmagassága kb. 70 cm. Bundája fényes fekete, csak arcorra fakósárga, mellén patkóalakú, néha köralakú folt van, melynek alapszíne narancs-, vagy világosabb sárga. A bennszülöttek biruangnak hívják.
Az andesi és maláj medvék részletesen »
Ajakos medve
 A fekete, bozontos, többnyire szelíd ajakos medve (Melursus ursinus) India, Nepál és Srí Lanka területén található meg. Az ajakos medve hossza, 10–12 cm-es rövid farkával együtt 1.8 m lehet, marmagassága 85 cm-t érhet el. Súlya 145 kg-ig emelkedhet. Ezt az állatot alig lehet félreismerni. Széles és lapos homlokú feje hosszú, keskeny, hegyesen kinyúló, sajátságos alkatú, ormányszerű arcorrá nyúlik meg. Ugyanis az orrporcogó lapos és könnyen mozgatható lemezzé szélesedik, ide nyílnak a haránt tágult és keskeny választófal által elkülönített orrlyukak. Az orrlyukakat oldalt határoló orrcimpák nagymértékben mozgathatók; hosszú, erősen táguló ajkai még jobban mozgathatók. Ezek már rendes helyzetükben is messze az állkapocs elé érnek, adott körülményeknek megfelelően pedig annyira megnyujthatók, kitolhatók, összehajthatók és felhajthatók, hogy csaknem csövet alkotnak, mellyel azután majdnem azt teheti, mintha ormánya volna. Ennek a csőnek kialakításánál szerepe van a hosszú, keskeny és lapos, elől lecsapott nyelvnek is, úgyhogy az állat nemcsak különböző tárgyak megfogására képes, hanem valósággal magához tudja szívni a tárgyakat.
A lajhár medvék részletesen »
Andoki, vagy pápaszemes medve
 Az andoki, vagy pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) Dél-Amerika északnyugati csücskének hegyvidékein él. Földrajzi és talán faji szempontból is a pápaszemes medve csatlakozik a baribálhoz. Kisebb, mint a baribál, közepes hosszúságú szőrökből álló bundája fekete, finom és sűrű. Orrától kétoldalt világosszőke színű sáv húzódik ívben szemei fölé; innen a neve. Orrától az arcon keresztül egészen a torkáig és melléig fehér sáv húzódik.
Az andesi és maláj medvék részletesen »
Ázsiai örvös medve
 Az ázsiai örvös medve (Selenarctos tibetanus) valaha szélesen elterjedt Észak-India, Pakisztán, Tibet és Mandzsúria földjén, valamint a japán Honsú és Sikoku szigeteken. Mai helyzete azonban ismeretlen, senki sem tudja pontosan, mennyi maradt belőle. Alakja aránylag karcsú, arcorra hegyes, a homlok és az orhát majdnem egyenes, kerek fülei aránylag nagyok, lábszárai közepesek, lábai rövidek, rövid ujjait rövid, de erős karmok fegyverzik. Bundája sima, de a vállakon, tarkón és a nyak oldalsó részén hosszúszőrű és a nyak elülső részének szőrzetétől elhatárolt, ami gallér benyomását kelti. Színe fekete, kivéve alsóajkát, amely fehér, továbbá a mellén levő fehér rajzot és az arcorr vöröses oldalait. A mellén levő fehér rajz Y-hoz hasonló, a kulcscsont táján megtört keresztsávot alkot, melynek közepéről rendesen egy nyél, vagy sáv indul ki a mell felé. Az örvös medve 80 cm marmagasság mellett 1.7–1.8 m hosszúságot és 120 kg testsúlyt ér el.
Az örvös medve részletesen »
Óriáspanda
 Az óriáspanda » (Ailuropoda melanoleuca) Kínában található meg. Óriáspanda, nagypanda vagy bambuszpanda néven ismerjük (Ailuropoda melanolenca) a medvéknek ezt a különleges fajtáját. Az óriáspandák bundája fehér, fekete foltokkal a szem körül, a füleken és a vállakon, valamint végtagjai is feketék. Vastag, olajos váladékkal fedett bundája a hideg ellen hatásos védelmet biztosít. Fehér-fekete foltjai biztosítják, hogy a hegyi fenyő- és bambuszerdők aljnövényzetének félhomályába beleolvadjon.
Az óriáspanda részletesen »
Barnamedve
 Az eurázsiai barnamedve (Ursus arctos arctos) szórványosan ma is előfordul Finnországtól kelet felé az oroszországi Kamcsatka-félszigetig, amely a Bering-tengeren éppen szemközt esik Alaszkával. A barna medve tartózkodási helyül nagy, összefüggő, nehezen megközelíthető erdőségeket választ, melyek bogyókban és gyümölcsfélékben bővelkednek. Legnagyobb ellensége, az ember elől a fák gyökérzete közt levő üregekbe, sziklahasadékokba, sötét, áthatolhatatlan sűrű bozótokba és száraz szigetekkel bíró ingoványokba húzódik.
A barnamedve részletesen »
  
A barnamedvének számos alfaja létezik, ide tartozik az amerikai grizzly medve » (Ursus Horribilis Ord), a kamcsatkai medve (Ursus Arctos Beringianus) és a Kodiak-medve. Grizzlynek a nagytermetű amerikai barnamedvét hívják, utalva a bundájukban megbúvó szürkés foltokra. A legnagyobb grizzlyk az Alaszkai-öbölben élnek a Kodiak-szigeten (amiért Kodiak-medvének is hívják őket), náluk talán csak a jegesmedvék nagyobbak. Egy átlagos grizzly közel 400 kilogramm súlyú, marmagassága másfél méter körüli, és ha a hátsó lábaira áll, akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Hatalmas testéhez iszonyú erő társul; egy nálánál 100-150 kilóval nehezebb bölényt is képes megölni, majd a tetemet hosszú kilométereken keresztül hurcolni. Ha úgy adódik, nagyon gyorsan fut: annak ellenére, hogy bicegős a mozgása - mert egyszerre lép az egy oldalon lévő lábaival, nem pedig felváltva - 45 kilométer per órás sebességgel is képes haladni.
A grizzly (kodiak) medve részletesen »
A barnamedve korában Magyarországon is imert volt, néhány 100 esztendővel ezelőtt határhegyeinken kívül a Vepor, Börzsönyi, Pilis, Gerecse, Mátra, Bakony, stb. hegységek erdőrengetegei is alkalmas tanyahelyet nyujtottak a barna medvének. Azt is természetesnek találhatjuk, hogy eleink nagy kedvvel hódoltak a férfias bátorságot gyakran próbára tevő medvevadászatnak. A barnamedve Magyarországon részletesen »
Feketemedve
 Az amerikában őshonos feketemedve (Ursus Americanus) a barnamedve közeli rokona. Igen elterjedt, aránylag jóindulatú, legalább is jóval veszélytelenebb állat, mint a szürke medve. Hosszúságban 1.5–2 m-re nő meg, marmagassága 1 m körül van. A közönséges medvétől főképpen keskenyebb feje, hegyes, homlokával majdnem egy síkba eső arcorra, igen rövid talpai és bundájának színe különbözteti meg. Bundáját hosszú, merev és síma szőr alkotja, mely csak a homlokon és az arcorron rövidebb. A bunda színe fényes fekete, arcorrán fakósárga. Szeme alatt is gyakran van ilyen világos folt. A fiatalok színe világosszürke; második évük elején az öregek sötét színét veszik fel, de szőrük csak később nő hosszúra.
A feketemedve (baribál) részletesen »
Jegesmedve
 A jegesmedve » (Ursus Maritimus) az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli részén él. Fogazata után ítélve a jegesmedve (Ursus maritimus Phipps) az összes medvék között legtöbb húst eszik. A zápfogak még nem olyan szélesek, mint a többi medvénél. 1.3–1.4 m marmagasság mellett testük hossza 2.5–2.8 m-re nő meg, súlyuk 600 kg-ot is elér, sőt ha igen meghíznak, 800 kg-ot is nyomnak. Ross egy hímnek súlyát 12 kg vér elvesztése után 513 kg-nak találta, egy másiknál Lyon 725 kg-ot mért. A Bering-szorosban s környékén elejtett 17 jegesmedve közül Pechuel-Loesche szerint 5 megközelítette a fentebb említett legnagyobb súlyt; az erős jegesmedve a legjobb időben 180 kg hájat ad. A jegesmedve teste sokkal esetlenebb, de mégis nyulánkabb, nyaka jelentékenyen vékonyabb és hosszabb, mint a barna medvéé. Feje hosszas, laposra nyomott és aránylag keskeny, a fej hátsó része nagyon megnyult, homloka lapos, arcorra elől hegyes, hátrafelé vastagodó. Fülkagylói kicsinyek, rövidek és lekerekítettek, orrlyukai tágabbak és garatüregük nem annyira mély, mint a barna medvéé. Karmai közepes hosszúak, vastagok és görbék. Farka igen rövid, vastag és tömpe; alig látszik. Hosszú, lompos, gazdag és tömött bundáját rövid gyapjúszőr és vékony, fényes, lágy, csaknem gyapjas nemezszőr alkotja. Szőrzete a fejen, nyakon és a háton legrövidebb, hátsó részén, hasán és végtagjain a leghosszabb. Talpát is szőr borítja. Ajkán és szemei felett néhány sörte látható; szemhéjain nincs pillaszőr. A jegesmedve egész éven át tiszta hófehér, esetleg sárgásfehér, kivéve a szeme körül levő sötétebb gyűrűt, orra csupasz hegyét, ajka szélét és karmait.
A jegesmedve részletesen »
|
