Maci Bolt »  Mackó Info  »  Mackó Könyvtár  »  Kormos István: Vackor elalszik

Vackor elalszik

Kormos István

Ebéd után,
brumma, brumma,
feszült ám azon az apró,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos kölyökmackó
hasán az a barna bunda!

Hajjaj!
Igen jóllakott –
piros nyelvét
kiöltötte,
szája szélét
megtörölte,
s pisze orrát égbe tartva,
teli hassal felsóhajtva
három hosszút brummogott:

– Brumma,
brumma,
brumma,
hóóóóóóóó!
Fára mászni
vóna jó!

Szól az óvó néni akkor:
– Hallod-e,
te pisze Vackor!
Mászol ám,
de nem a fára!
Megmondjam, hogy hova mászol?
Aludni a puha ágyba.
Ebéd után
nincsen játszás,
főként pedig
fáramászás.
Most a függönyt lebocsátom,
aztán ide gyere, álom.

Csíjja,
csíjja,
csicsíjja,
bújja,
bújja,
bubújja.
A sok gyerek
már aludna,
hanem látom,
csöpp barátom,
hogy terajtad igen viszket
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos
és bozontos barna bunda!

– Nem viszket az,
brumma, brumma –
áll magosba
Vackor orra –,
de ha jóllakik az ember,
telis-teli ám a gyomra.
Akkor pedig
ha lefekszik,
az ágy akármilyen puha,
nyomja,
nyomja!
Amíg Vackor
brummogott,
engedetlen
dunnyogott,
behoztak sok kicsi ágyat;
érzett is mindjárt az apró,
engedetlen
kölyökmackó
olyan vágyat,
hogy az ágyba
lefeküdjön,
s mély álomba
elmerüljön.

Vackor felmászik a vadkörtefára

S íme végül,
nagy sokára
minden gyerek
szépen sorra
beléfeküdt egy-egy ágyba:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
s tizenegyedik az apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

Hát a terem elsötétül,
mint a világ
éjszaka,
elalusznak a gyerekek,
s nem hallatszik a sötétben,
csak a pisze kölyökmackó
pince legmélyéről hangzó
brumma,
brumma,
mély szava:
– Hóha, hóha,
hóha, hóóóó!
Fára mászni
vóna jó!

Kérlelték őt
hatvanhatszor:
– Aludjál már,
kicsi Vackor!

S felelt Vackor:
– Én már alszok,
alszok az ágyamban végre,
csak mielőtt álmodnék is,
erre a sötét sötétre
hadd haragszok!

És csakugyan akkor
el is aludt Vackor.

Kormos István: Vackor az első bében »

Kormos István: Vackor elbeszéli a szüleinek… »

Kormos István: Mesék Vackorról »

Kormos IstvánKormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.

Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.

Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.

Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).

A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod:

Van nekem egy nagyon kedves barátom, akihez mindig fordulhatok, ha baj van. Ha hiszed, ha nem, ő egy édes kis mackó, akit Vackornak hívnak. Szeretnél megismerkedni vele? Nosza! Lépjünk oda a könyvespolchoz, és kukkantsunk be együtt az ő kis barlangjába!

Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.

Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.
Kormos István: Vackor elalszik Kormos István: Vackor elalszik

Szabványos HTML 4.01 oldal!