Vackor elalszik
Kormos István
|
Ebéd után, brumma, brumma, feszült ám azon az apró, lompos, loncsos és loboncos és bozontos kölyökmackó hasán az a barna bunda! Hajjaj! Igen jóllakott – piros nyelvét kiöltötte, szája szélét megtörölte, s pisze orrát égbe tartva, teli hassal felsóhajtva három hosszút brummogott: – Brumma, brumma, brumma, hóóóóóóóó! Fára mászni vóna jó! Szól az óvó néni akkor: – Hallod-e, te pisze Vackor! Mászol ám, de nem a fára! Megmondjam, hogy hova mászol? Aludni a puha ágyba. Ebéd után nincsen játszás, főként pedig fáramászás. Most a függönyt lebocsátom, aztán ide gyere, álom. Csíjja, csíjja, csicsíjja, bújja, bújja, bubújja. A sok gyerek már aludna, hanem látom, csöpp barátom, hogy terajtad igen viszket az a boglyos, lompos, loncsos és loboncos és bozontos barna bunda! – Nem viszket az, brumma, brumma – áll magosba Vackor orra –, de ha jóllakik az ember, telis-teli ám a gyomra. Akkor pedig ha lefekszik, az ágy akármilyen puha, nyomja, nyomja! Amíg Vackor brummogott, engedetlen dunnyogott, behoztak sok kicsi ágyat; érzett is mindjárt az apró, engedetlen kölyökmackó olyan vágyat, hogy az ágyba lefeküdjön, s mély álomba elmerüljön. |
nagy sokára minden gyerek szépen sorra beléfeküdt egy-egy ágyba: Katona Anna – egy, Varga Bence – kettő, Pór Jutka – három, Fazekas Marci – négy, Fazekas Eszter – öt, Domokos Matyi – hat, Vas Pista – hét, Pengő Gyöngyi – nyolc, Fodor Dávid – kilenc, Kováts Vicu – tíz, tíz, tíz, tiszta víz, s tizenegyedik az apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Hát a terem elsötétül, mint a világ éjszaka, elalusznak a gyerekek, s nem hallatszik a sötétben, csak a pisze kölyökmackó pince legmélyéről hangzó brumma, brumma, mély szava: – Hóha, hóha, hóha, hóóóó! Fára mászni vóna jó! Kérlelték őt hatvanhatszor: – Aludjál már, kicsi Vackor! S felelt Vackor: – Én már alszok, alszok az ágyamban végre, csak mielőtt álmodnék is, erre a sötét sötétre hadd haragszok! És csakugyan akkor el is aludt Vackor. |
Kormos István: Vackor az első bében »
Kormos István: Vackor elbeszéli a szüleinek… »
Kormos István: Mesék Vackorról »
Kormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.
Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.
Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.
Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).
A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod: | |
Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.
Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.