Maci Bolt »  Mackó Info  »  Mackó Könyvtár  »  Kormos István: Vackor az első bében

Vackor az első bében

Kormos István
(részlet)


Első nap az első bében

Haja,
haja, hé!
Megnyílott az ELSŐ BÉ!
Vackor hátán
iskolatáska,
apró lépteit szaporázza,
szeme előtt nagy fehér tábla:
KÖKÖRCSIN UTCA
– olvassa Vackor.
– Eredj, fiam, az iskolába!

Megy,
megy,
megy az apró,
megy a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

Iskola előtt megáll.
Nézdegéli a kapuját.
– Nohát – mondja. – Ilyen csudát!
Nagyobb mint az óvoda.
Indulás, Vackor, nosza! –
S a kapun besétikál.

Haja,
haja, hé!
Orra előtt kitárt ajtó,
rápingálva: ELSŐ BÉ!
Ajtóban néni:
Demény Eszter,
int a piszének,
s nevén szólítja:
– Ha hívlak, akkor
gyere is, Vackor,
ne kelljen hívni
téged ezerszer!
Tanító nénid leszek,
gyere, te mackógyerek.

Odabenn ELSŐ BÉSEK
vidáman nevetgélnek:
Nagy Balázs – egy,
Kormos Luca – kettő,
Keszthelyi Dani – három,
Hidegkuti Márti – négy,
Zelnik Bálint – öt,
Parancs Panni – hat,
Domokos Matyi – hét,
Maros Donka – nyolc,
Csukás Pista – kilenc,
Zachár Zsófi – tíz.
Tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
tizenegyedik közöttük
az a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.

A sok benti suttogás
lesz végül nagy zajogás.
Sűrű a kedv az iskolapadban,
s amikor belép piszén piszénk,
viháncos harsány nevetés csattan:
– Haja, hé!
Nézzetek!
Ez egy mackógyerek!
De akkor Eszter néni
az osztályt végigméri:
– ELSŐ BÉ! Figyelem!
Most egy kis csend legyen!
Ez a kismackó Vackor!
Nagy kár, hogy ilyen boglyos,
hogy a bundája lompos,
hogy loncsos és bozontos,
de csöppet se kolontos,
és ha okosak vagytok,
nem nevetitek akkor.
Igazán nem tehet róla,
hogy ilyen az a bunda,
de ő már többet is tud,
mint azt, hogy „brumma! brumma!”
Veletek együtt megtanulja,
amit tanulni kell!
Hát ezt a piszét társnak
csak fogadjátok el!

Vackor felmászik a vadkörtefára

Vackort Domokos Matyi
mellé leülteti,
mivelhogy őt a csöpp bocs
már régen ismeri.
Előtte Csukás Pista ül,
mögötte Zachár Zsófi ül,
a katedrán pedig
Eszter néni ül egyedül.

Az osztálykönyvet kinyitja,
és apró gyöngybetűkkel
mindük nevét beírja.

Egyszer csak Vackort kérdezi:
– Mi a papád neve?
Vackor zavartan dünnyögi:
– Mackor az ő neve…
– Mi a foglalkozása, mondd!
– Az biza medveség…
(Erre kitör a nevetés,
hogy belezeng az ég!)
– Milyen medveség, kis piszém?
– Hát… izé… erdei…
– Vackor! Az nem foglalkozás!
– De hiszen medve a papám,
barna bundája van neki…

Akkor Eszter néni föláll,
és Vackort megsimítja,
– No, ülj le szépen,
kis piszém. –
S nevét a könyvbe írja.

Ismerkedik egymással
a sok nyüzsgő gyerek,
de Vackor áll közöttük,
hüppögve pityereg.
Domokos Matyi kérleli:
– Ne sírj, kis boglyosom!
Ez itten már nem óvoda,
ha nevetnek, ne nézz oda,
semmit ne végy zokon.

Zachár Zsófi is mosolyog,
s vele Kormos Luca,
aki a padban imbolyog,
mint egy kölyökruca.

Végül megenyhül csöpp szíve,
és már velük nevet,
dúdol velük hazafelé
egy kedves éneket:
„Egy boszorka van,
három fia van,
iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy,
a harmadik ül a padon,
a dudáját fújja nagyon,
dana-dana-dan…”

Fényesen sütött a nap,
igen magasan,
tetszett neki az az ének,
s örült, hogy a kismedvének
fényes kedve van.

És hazament akkor
ebédelni Vackor.

Kormos István: Vackor elalszik »

Kormos István: Vackor elbeszéli a szüleinek… »

Kormos István: Mesék Vackorról »

Kormos IstvánKormos István (Mosonszentmiklós, 1923 -1977): József Attila-díjasköltő, műfordító, kiadói szerkesztő. A gimnáziumot Győrben kezdte, de csak hat osztályt végzett el. 1936-ban került nagyszüleivel Angyalföldre, 16 éves korától dolgozott, mint biciklista-kifutó. 1940-1946 között tisztviselő volt egy gyarmatáru-kereskedésben, valamint lektori tevékenységet folytatott az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban, az Országos Könyvhivatalban. 1949-50-ben a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ifjúsági Könyvkiadóhoz került és haláláig annak főszerkesztője volt.

Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-tól néhány hónap megszakítással Párizsban töltött három évet, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fuzte Gara Lászlóhoz. Az irodalomban verses mesékkel jelentkezett 1946-ban (Az égigérő fa). Ezt követte első verseskötete (Dülöngélünk, 1947). Utána hosszú ideig nem jelentkezett verseskötettel.

Gyermekeknek írt és szerkesztett műveket. Versei jelentek meg a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. Műfordítói munkásságából kiemelkedik G. Chaucer Canterbury mesék fordítása, Burns- és Puskin-fordításai és kiváló tolmácsolója volt a modern francia és az európai líra kevésbé ismert képviselőinek is.

Három medvé(k)ről szóló mesekönyve jelent meg: A tréfás mackók (verses mesék, Bp., 1954); Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Pozsony, 1956) és Vackor világot lát (Bp., 1961).

A Vackor könyveket a Maci Boltban is megvásárolhatod:

Van nekem egy nagyon kedves barátom, akihez mindig fordulhatok, ha baj van. Ha hiszed, ha nem, ő egy édes kis mackó, akit Vackornak hívnak. Szeretnél megismerkedni vele? Nosza! Lépjünk oda a könyvespolchoz, és kukkantsunk be együtt az ő kis barlangjába!

Szóval, ez itt Vackor kuckója, amit a kis bocs Kormos István segítségével épített fel. Ő volt a medvegyerkőc apukája, pontosabban szerzője, a nagy meseíró, aki elindította Vackort az élet rögös útján. S mint a könyvből is kitűnik igen csak rögös ez az út, főleg ami az iskola felé visz, mert hogy Vackor is abba a korba ért, amikor be kell ülnie az iskolapadba. Ez pedig nagyon komoly dolog, mint tudjuk és a mi bocs barátunk is nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Az ismeretlen közeg, a csetlések-botlások, a váratlan meglepetések, a csavargás-világlátás mind olyan dolgok, amik valljuk be, minket is elkísértek az első iskolában töltött évek során. Így aztán a mi kis piszén pisze füles barátunk igen jó lelkitárs, mert hát ő is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. S ha már egy cipőben járunk, miért ne lóghatnánk együtt az iskolai órákról, miért ne rosszalkodhatnánk közösen? Arról nem is beszélve, hogy a fáramászásról sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen, a mi kölyökmackó barátunk semmit nem szeret jobban, mint a faágakon csimpaszkodni. Nem véletlen, hogy gyakran hangoztatja kedvenc mondását, mely szerint: "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" Tökéletesen igaza van Vackornak, fára mászni jó. Csakhogy eljött a tanulás ideje, vár minket a sok ismeretlen gyerek ott az első bében. Így aztán muszáj elindulni.

Vackor is magára kapja az iskolatáskát és útnak indul az iskola felé. S hogy mi történik a fehérre festett, krétaporos iskola falai között? Megtudod, ha te is előkeresed Kormos István Vackor az első bében című könyvét. Igazán szórakoztató olvasmány nemcsak kicsiknek, hanem nagyoknak is.
Kormos István: Vackor az első bében Kormos István: Vackor az első bében

Szabványos HTML 4.01 oldal!