A náthás medve

Hajnal Anna.

(Gyepüfüzes, 1907. febr. 1. - Bp., 1977. szept. 6.): költő, József Attila-díjas (1966). Gyepüfüzesen és Pinkafőn járt iskolába. Szombathelyen tett polgári iskolai vizsgát. 1926-ban családjával Budapestre költözött, magántanításból élt, angol nyelvórákat adott. A harmincas évek elejétől jelentek meg versei a Pásztortűz és az Álláspont c. folyóiratokban, a Nyugat 1933 decemberében közölte először verseit. Első verseskötetét, Ébredj fel bennem álom (1935) a felfokozott expresszivitású versformálás, a kendőzetlen önvallomás jellemzi. Gyakoriak költeményeiben az antik mintákra utaló, idillikus-bukolikus képek. Himnuszok és énekek c. kötetének (1938) versépítésére Horatius és főleg Berzsenyi Dániel öröksége jellemző. Mesterének Babits Mihályt tartotta. Egyik szerk.-je volt Trencsényi-Waldapfel Imrével a rövid életű Argonauták (1937-38) c. folyóiratnak. Hajnal Anna hozta létre a Tóth Árpád Társaságot, amelynek tagjai, írók, költők, kritikusok az ő lakásán tartották felolvasásaikat, vitáikat. 1937-ben feleségül ment Keszi Imréhez. A II. világháború idején írt antifasiszta verseinek egy része 1944-ben elpusztult. 1946-ban közreadta Összegyűjtött versei. Baumgarten-jutalomban részesült (1947). Az Országos Könyvhivatalnál lektori állást vállalt 1949-ben. Átmeneti válság után 1952-ben jelent meg az Óriások százada c. kötete. Hajnal Anna líráját szüntelenül gyarapította mítosz-teremtő képzelete, természetszemlélete, majd utolsó köteteiben szembenézése az öregséggel, a halállal és hite az élet legyőzhetetlenségében. Műfordítói tevékenysége is jelentős. Leginkább az angol költészetben volt otthonos, elsősorban Breton, Blake, Burns, Lear és Swinburne tolmácsolásaival alkotott maradandót. Írt még gyermekverseket, gyermekeknek szóló elbeszéléseket, fordított ifjúsági irodalmat is.