Maciországban jártam
Antal Dani (10 éves)
A történet, amit most elmesélek nektek úgy kezdődött, hogy egyszer régen sétáltam az erdőben.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valahogy eltévedtem. Addig-addig bolyongtam a sűrű erdőben, hogy valahogy csak kiértem belőle. Amikor kiértem egy nagyon szép tájat láttam.

Arra jött egy Mackó. Kérdeztem is mindjárt a Macitól:
- Mi ez a hely? - és úgy megrémültem, mert a Maci válaszolt.
- Maciország. - felelte a Mackó.
- Hogy tudsz Te az emberek nyelvén beszélni? - kérdeztem tőle.
- Ez bizony egy hosszú történet. - mondta a Maci.
- Oké, ha nem érsz rá, csak azt mond meg milyen ország ez a szép táj?
- Már megint kérdezed. Ez Maci ország. - felelte egy kicsit mérgesen a Mackó.
- Igen. Nem is gondoltam, hogy Maci ország ilyen szép. - tűnődtem magamban. Magam is meglepődtem, amikor a Mackó megerősítette:
- Igen, én is úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szép táj.
- Na gyere, elkísérlek a Mackók királyához! - folytatta.
- A király hol lakik? -kérdeztem, mert már igen elfáradtam.
- Benn az erdő közepén van a palotája. Ne félj, gyorsan odaérünk. - válaszolta a Mackó.

És valóban már ott is voltunk.
- Hogy hívnak Macikirály? - kérdeztem udvariatlanul.
- Bruminak. - felelte, majd visszakérdezett. - És téged hogyan hívnak, idegen?
- Daninak. - feleltem.
-Rendben van Dani. Kérsz málna tortát?
-Még szép hogy igen. - válaszoltam, mert, mát igen-igen szeretem a málnatortát.
- Bumi közlegény! Kísérje a konyhához Danit. - utasította kísérőmet a király.
- Rendben. -válaszolta kísérőm katonásan.
A konyhánál már várt bennünket a királyi szakács, egy panda Mackó.
- Halli közlegény. - köszöntette a szakács a kísérőmet.
- Agyon isten. Hoztam egy ember gyereket, Daninak hívják, adj neki Brumi király parancsára egy adag málna tortát. - mondta egy szuszra kísérőm.
- Oké. - válaszolta a szakács.
- Kedves Dani, mennyi tortát kérsz? - fordult hozzám a szakács.
- Nekem elég lesz 1-2-3 szelet. - válaszoltam szerénytelenül.
- Itt is van a 3 szelet torta. - csúsztatott elébem a szakács egy hatalmas tálcát, rajta 3 rettentő szelet tortával.
- Ezt maga sütötte? - kérdeztem a szakácsot.
- Még szép! - válaszolta büszkén.
- Ha ízlik, akkor kérj még nyugodtan! -biztatott.
- Rendben, kérek még. - válaszoltam, ahogy elfogyott mind a három szelet torta.
- Itt is van. Tessék. - tolta elém a szakács a következő tálca süteményt.
- Köszönöm. - mondtam a szakácsnak, mert igen-igen ízlett a torta. Még életemben nem ettem olyan finomat.
Közben arra lettem figyelmes, hogy egyre több maci gyerek vesz körül bennünket.
- Mehetek egyet játszani a maci gyerekekkel? - kérdeztem.
- Igen. - mondta a kísérőm.
- Gyerekek, gyertek, játszatok Danival. - kiáltotta oda a pajtásoknak.
- Oké!!! - kiáltották minden felől.
- Kidobózzunk. - mondták a Macik.
-Rendben. - feleltem, mert én is igen-igen szeretek kidobóst játszani.
- Kezdjük akkor. És bizony döntetlen lett, pedig nagyon iparkodtam.

- Dani gyere, mutatok valamit. - mondta Bumi a Mackó.
- Itt vannak a híres Macik. Ismerkedj meg velük.
- Sajnos későre jár, mennem kell. Majd máskor is eljövök, és akkor megismerkedünk. - riadtam fel.
- Kár hogy elmész. Na szia. - mondta a kísérőm.
- Máskor is jövök. - feleltem.
Itt a mese vége, de megígérem, hogy még máskor is ellátogatok Maciországba.
|