Berci a varázsló
Cser Gábor

A nagy erdő kis lakója, Dörmiék pöttöm mackója megorrolt a cimborákra, szinte az egész világra! Olyan furcsa lett az erdő. Egyetlen szó elegendő, s elvonulnak, megsértődnek, vele már nem is törődnek. Poroszkál elszontyolodva, havas erdőbe bolyongva. Nyomát eltakarja a hó… Szerencsére jön Makkmanó! – Szomorú vagy,kis barátom. és egyedül, ahogy látom. Játszotársaid hol vannak? Elbujtak, vagy lemaradtak?
	– Nem játszik velem már senki!– panaszkodott Dörmi Berci. A többiek megsértődtek, velem már nem is törődnek! Pici felhő libeg arra, vastag, díszes könyv van rajta. – Varázsszavak vannak benne, éppen ilyen esetekre! - Használd őket, ha szükséges, minden szó csodákra képes! szólt a bölcs, és szarvasháton túl járt hetedhét határon. Berci most alig hallhatón, panaszosan és jajgatón, egy bocs hívó szavát hallja… Hisz ez Mackó Fáni hangja!
Rohant, ahogyan csak tudott. A hóban gyakran elbukott amíg odaért zihálva, de Fánit sehol nem látta! Egy sötét barlangot látott, előtte vad sárkány állott! Berci bosszús:- ez nem lehet! A mesében van a helyed! Én Mackó Fániért jöttem! Elviszem, ezt eldöntöttem! - Micsoda?!… Hogy beszélsz velem? Ezt nehéz megemésztenem! Fánit csak úgy adom oda- csikorgott a sárkány foga-, ha ismersz varázsszavakat! Ha nem, Fáni nálam marad…!
	Az ám, a könyv! Nézzünk bele! Varázsszavakkal van tele… de csak két szó a szóözön: a „KÉREM” és a „KÖSZÖNÖM”. - Ez az! - mosolygott a sárkány, és kezes lett, mint a bárány.- E szavaktól felüdülök, és persze - megszelidülök.
Mackó Fáni tehát szabad, a két bocs egymáshoz szalad. A sárkány nyújtja a kezét, és keres egy újabb mesét. És bár a varázskönyv eltűnt, a barátok hada feltűnt, hála a varázsszavaknak, melyek sárkányra is hatnak!

Forrás: Dörmögő Dömötőr