Régi jó időkből
Arany János
| Elfolyt a méz a köpűből, A köpű is romba: Beléesett egy vén medve Világfájdalomba; Dirmeg idébb, dörmög odább, Hangja szép goromba: Hej! nem így volt, más világ volt Fiatal koromba! Nem őrizte akkor a méh Szuronnyal a mézet, A szamóca és a málna Bővebben tenyészett; Nem volt ilyen hosszu a tél - Alighogy a talpam Fölfelé is, lefelé is Egyszer végignyaltam. Csöve nem volt a vadásznak, Az oláhnak botja - Sem pedig így megviselve Bundám állapotja. Zöld erdőben, zöld mezőben Barangolva bátran, Kiskirályi méltósággal Tetszésemre jártam. Akkor minden tüskebokron Nem volt ennyi fészek: Mély odúból huhogtak az Udvari zenészek; Tele szájjal énekeltek; Szélesen és hosszant; Ez az apró sok csicsergés Engemet csak bosszant. No de 'iszen, bár nehezen, Tűröm, amig tűröm, Bölcseségem a világnak Fogaim közt szűröm; S ha nem akarja bevenni A jó tanulságot: Felfalom egy ásítással Az egész világot. |
| (1853) |